Egy l\u00e9tra. S\u00f6t\u00e9t. Egy \u00f3don szekr\u00e9ny. Snitt. Egy rekesz \u00fcres boros\u00fcveg. Snitt. Csak pislogok. Azt\u00e1n hossz\u00fa s\u00f6t\u00e9t. V\u00e9g\u00fcl is \u00fagy d\u00f6nt\u00f6k, hogy hi\u00e1ba a fak\u00f3 \u00e9s molyr\u00e1gta lepel a szemem el\u0151tt, leemelem ink\u00e1bb r\u00f3la, hadd l\u00e1ssam \u00e9lesebben a sz\u00f6rnyeket. Mert eml\u00e9kszem, hogy sok-sok \u00e9vvel ezel\u0151tt sz\u00f6rnyek kapdostak fel\u00e9m ezen a helyen, de az is lehet, hogy csak p\u00e1r perce t\u00f6rt\u00e9nt. Nem tudom, mert a s\u00f6t\u00e9tben fek\u00fcdtem \u00e9s a s\u00f6t\u00e9tben nincsen id\u0151, azt hiszem. De hi\u00e1ba t\u00e9pem le magamr\u00f3l a p\u00f3kh\u00e1l\u00f3kat, szinte ragadok t\u0151l\u00fck, nem ny\u00fal fel\u00e9m senki. Lassan hozz\u00e1szokik a szemem a s\u00f6t\u00e9thez \u00e9s egyre ink\u00e1bb l\u00e1tom a t\u00e1rgyak k\u00f6rvonalait, amiket azel\u0151tt ismertem. B\u00e1rmire megesk\u00fcdtem volna, hogy tudom, mik ezek, de k\u00e9ptelen voltam \u0151ket megnevezni. Most azt sem tudom, miket l\u00e1ttam az el\u0151bb pislog\u00e1s k\u00f6zben. Mi ez, ami rajtam van \u00e9s mi\u00e9rt szakadt? Annyira hideg a k\u0151 alattam, ink\u00e1bb fel\u00e1llok. Elhamarkodott d\u00f6nt\u00e9s...remeg a l\u00e1bam, mi t\u00f6rt\u00e9nt, mi\u00e9rt vagyok ilyen gyenge? \"Tess\u00e9k \u00f6sszeszedni magad ... ! Szedd \u00f6ssze magad ... !\" Mi a ... ? Mi a nevem? Hogy h\u00edvnak!? Mi ez a csillog\u00f3 f\u00e9ny ott?<\/p>\n
Ha valami csillog a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g ellen\u00e9re, az m\u00e1ris bizalom gerjeszt\u0151, \u00fagyhogy, mint egy \u0151r\u00fclt bog\u00e1r, \u00fagy k\u00f6vetem a f\u00e9nyt. Dohos a leveg\u0151, most veszem csak \u00e9szre. \u00c9s pen\u00e9sz szag\u00e1t \u00e9rzem, facsarja az orrom. Mik\u00f6zben haladok a csillog\u00f3 fel\u00e9, egyre t\u00f6bb t\u00e1rgyat ismerek fel. R\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy l\u00e9tr\u00e1t l\u00e1ttam \u00e9s szekr\u00e9nyt, de t\u00f6bb b\u00fator is \u00e1ll itt, letakarva, haszn\u00e1latlanul, holtan. A szakadt leplek al\u00f3l ki-kivillan a sz\u00edn\u00fck, anyaguk, form\u00e1juk \u00e9s meg van m\u00e1r! Ezek az \u00e9n b\u00fatoraim. R\u00e9giek, gyerekkoriak \u00e9s van m\u00e9g itt n\u00e9h\u00e1ny az el\u0151z\u0151 lak\u00e1somb\u00f3l. \u00dagy \u00e9rzem, mintha besz\u00e9ln\u00e9nek hozz\u00e1m. Mintha azt akarn\u00e1k, hogy fedjem fel \u0151ket, hogy \u00fajra l\u00e1ssanak napf\u00e9nyt \u00e9s \u00e9letet, hogy \u00fajra hetente let\u00f6r\u00f6lj\u00e9k r\u00f3luk a port. Hi\u00e1ba, egy pince a m\u00falt temet\u0151je. Igen! Egy pinc\u00e9ben vagyok. Furcsa ez ... ugyanis nincs pinc\u00e9m. Vagy m\u00e9gis lenne? Tulajdonk\u00e9ppen m\u00e9g a nevemet sem tudom, arra meg eml\u00e9kszem, hogy van-e pinc\u00e9m, vagy nincs? Meg\u00e1llok. Itt egy hinta. Ez nem az eny\u00e9m, soha nem l\u00e1ttam m\u00e9g. R\u00f3zsasz\u00edn pokr\u00f3c takarja. \u00c9n pedig nem ismerem, de r\u00e1\u00fclni soha nem akarn\u00e9k. Tov\u00e1bb is megyek, de ahogy visszapillantok, elt\u0171nik. Hogyan t\u0171nhet el egy eg\u00e9sz hinta\u00e1gy? Csontjaimba hatol a balsejtelem, velej\u00e9ig r\u00e1z a tudatlans\u00e1g, ereimben a k\u00e9tely pump\u00e1l. Csak a \"csillog\u00f3ra\" szegezem szemeim \u00e9s ahogy oda\u00e9rek, meg\u00e1llok el\u0151tte. Ez egy t\u00fck\u00f6r.<\/p>\n
Eg\u00e9sz val\u00f3m l\u00e1tom benne, fakerete poros, az \u00fcveg torz\u00edt, n\u00e9hol meg\u00fct\u0151d\u00f6tt, ott fekete. L\u00e1tom m\u00e1r magam. L\u00e1tom, aki vagyok. Lara vagyok. L\u00e1tom a barna hajam k\u00f3cosan, tincsekben cs\u00fcngeni, l\u00e1tom a szakadt z\u00f6ld ny\u00e1ri ruh\u00e1m \u00e9s l\u00e1tom a piros r\u00fazst elken\u0151dve ajkaimon. A b\u0151r\u00f6m sebes \u00e9s v\u00e9ral\u00e1fut\u00e1sok festik k\u00e9kre-z\u00f6ldre. Olyan vagyok, mint egy fest\u00e9kpaletta, amin a sz\u00ednek \u00f6sszekeveredtek \u00e9s \u00f6sszefolytak. Saj\u00e1t szemembe n\u00e9zek. \u00c9s csukva van. R\u00e9m\u00fclet lesz rajtam \u00farr\u00e1. Mi ez a hely? \"K\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m, engedjenek ki! K\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m, engedjenek ki!\" Nem \u00e9rtem mi\u00e9rt, de a t\u00fckr\u00f6n d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l\u00f6k, eg\u00e9szen addig, am\u00edg kit\u00f6rik az \u00fcveg. Nagy darab szil\u00e1nkok hullnak al\u00e1 \u00e9s a cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9s\u00fck olyan \u00e9les, hogy visszhangot ver \u00e9s eml\u00e9keket is. Alv\u00f3 eml\u00e9keket ver fel a fejemben. Ezekben az eml\u00e9kekben pedig nem tudom, hogy sikolyokat, vagy kacajokat hallok. Felemelek egy kit\u00f6rt szil\u00e1nkot remeg\u0151 kezemmel. Ahogy ebbe belen\u00e9zek m\u00e1r l\u00e1tom a szemem, barna \u00edrisz. Azt\u00e1n egy v\u00f6r\u00f6s cs\u00edk folyik v\u00e9gig a t\u00fck\u00f6rk\u00e9pen. A v\u00e9rem. Hogy ker\u00fcl az ide? Nyilv\u00e1n ahogy a t\u00fckr\u00f6t \u00fct\u00f6ttem, megs\u00e9rtettem a tenyerem a kihull\u00f3 szil\u00e1nkokkal, jut eszembe az egyszer\u0171 v\u00e1lasz. A s\u00f6t\u00e9t cs\u00edk lassan folyik v\u00e9gig alkaromon h\u0171v\u00f6sen \u00e9s semmi j\u00f3t nem sejtetve. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s, de f\u00e1jdalmat nem \u00e9rzek. Szinte gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m ebben a kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3 helyzetben. Hiszen, ha valaki megs\u00e9r\u00fcl, v\u00e9rzik. Ez olyan sz\u00e9p. Ez olyan val\u00f3s\u00e1gos. V\u00e9gre valami val\u00f3s\u00e1gos! De minden m\u00e1s mi\u00e9rt ilyen m\u00e1svil\u00e1gi ebben a pinc\u00e9ben? Gy\u0171l\u00f6letes r\u00e9m\u00e1lmok gy\u00f6t\u00f6rtek vil\u00e1g \u00e9letemben, de ez nem \u00e1lom. \u00c9s m\u00e9g mindig a pirosl\u00f3 alkarom figyelem, amikor t\u00e1volr\u00f3l a nevem v\u00e9lem hallani.\u00a0Sz\u00f3longatnak, mintha h\u00edvn\u00e1nak, de fogalmam sincs, honnan j\u00f6n \u00e9s azt sem tudom, hogy merre lehetne innen kijutni. Paradox. Ha engem h\u00edvnak, mi\u00e9rt vagyok bez\u00e1rva? Ha engem h\u00edvtok, gyertek \u00e9s engedjetek ki!<\/p>\n
Azt hiszem napok teltek el \u00edgy. Hallom a nevem, \u00e1llok a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt, mert minden m\u00e1s megr\u00e9m\u00edt ebben a pinc\u00e9ben \u00e9s a szil\u00e1nk a kezemben van. Csup\u00e1n n\u00e9h\u00e1nyszor hangzik el a Lara ki\u00e1lt\u00e1s. Miut\u00e1n el\u0151sz\u00f6r hallottam a nevem, elindultam kij\u00e1ratot keresni, de ajt\u00f3t, ablakot, vagy ak\u00e1r egy kicsi r\u00e9st, m\u00e9g annyit sem tal\u00e1ltam. R\u00e1bukkantam egy l\u00e9pcs\u0151sorra, de ha felmentem rajta, ugyanoda jutottam, ahol el\u0151sz\u00f6r pislogva fel\u00e9bredtem. \u00dagyhogy a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt \u00e1llva \u00e9reztem magam egyed\u00fcl biztons\u00e1gban, ott tal\u00e1n a f\u00e9ny is t\u00f6bb volt, ami egy\u00e9bk\u00e9nt fogalmam sincs, hogy honnan j\u00f6tt, de \u00edgy azt\u00e1n ott maradtam. A tenyeremb\u0151l indul\u00f3 v\u00e9rz\u00e9s el\u00e1llt, a karomon a v\u00e9r megsz\u00e1radt \u00e9s elt\u0171nt. Azt\u00e1n egy v\u00e9rpatak \u00fajra \u00e9s \u00fajra elindult ugyanonnan akkor, amikor a nevemet hallottam. \u00c9s a szil\u00e1nkot k\u00e9ptelen voltam eldobni. N\u00e9ha felki\u00e1ltottam, hogy \"Engedjetek ki!\", de semmi nem t\u00f6rt\u00e9nt. Egyszer\u0171en semmi. Pr\u00f3b\u00e1ltam a h\u00edv\u00f3 hangra koncentr\u00e1lni. Azt hiszem n\u00e9ha egy f\u00e9rfi hangj\u00e1t hallottam, ami olyan volt, mintha b\u00e1rsonyt \u00e9rinten\u00e9k az arcomhoz \u00e9s egy kisfi\u00fa\u00e9t, ami olyan volt, mintha egy harang kongana a mellkasomban.<\/p>\n
Kezdtem feladni. Kezdtem \u00fagy \u00e9rezni, hogy ezek a szil\u00e1nkok arra lesznek j\u00f3k, hogy v\u00e9gig sz\u00e1nts\u00e1k ereim \u00e9s v\u00e9get vessenek a r\u00e9m\u00e1lomnak, amib\u0151l k\u00e9ptelens\u00e9g szabadulni. Kezdtem azt hinni, hogy m\u00e1r meg is haltam. Csak egyik gondolat sem jelentett megold\u00e1st. Ugyanis, ha nem \u00e9rzek f\u00e1jdalmat, akkor ez nem egy r\u00e9m\u00e1lom \u00e9s nem tudok fel\u00e9bredni. Ha a seb a tenyeremen \u00fajra \u00e9s \u00fajra v\u00e9rz\u00e9snek indul, de nem v\u00e9rzek el, akkor nem tudok meghalni. Ha m\u00e1r meghaltam, akkor \u00fagyis ez a sors v\u00e1r r\u00e1m az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gban. A t\u00fck\u00f6r el\u0151tt, mint aki \u00f6sszecsuklott, hallom a rem\u00e9ny hangjait a rem\u00e9nytelens\u00e9gben. A ki\u00fat n\u00e9lk\u00fclis\u00e9gben. A m\u00faltam \u00e9s ki tudja m\u00e9g minek, vagy kinek a fogs\u00e1g\u00e1ban.<\/p>\n
\"Lara, Lara!\" De v\u00e1rjunk csak! Az egyik hang nem ezt kiab\u00e1lja. Az egyik hang m\u00e1st mond. A kisfi\u00fa hangja m\u00e1s n\u00e9ven sz\u00f3l\u00edt. A kisfi\u00fa nem Lar\u00e1t h\u00edvja! A kisfi\u00fa Any\u00e1t mond! \"Anya, Anya!\" Hogyan felejthettem el? A fiam r\u00e1m v\u00e1r, \u00e9rtem ki\u00e1lt \u00e9s nem tudok v\u00e1laszolni, nem tudok ott lenni! Hogyan lehets\u00e9ges ez? Ki engedi ezt meg, ezt a szenved\u00e9st? Meddig tart m\u00e9g!? Meddig tart m\u00e9g!? V\u00e9get vetek ennek. Nem b\u00edrom ki, lehetetlen. \u00dajabb szil\u00e1nk\u00e9rt ny\u00falok a t\u00fck\u00f6r t\u00e1ml\u00e1j\u00e1n, mert ... de ... de mi ez? Ahogy a t\u00fck\u00f6rh\u00f6z ny\u00falok, a kezem a semmibe \u00fctk\u00f6zik. Hogy lehet, hogy az \u00fcveglap m\u00f6g\u00f6tt nem volt semmi? Megnyugszom hirtelen. Ez az \u00fajabb lehetetlen helyzet b\u00e9k\u00e9t hoz. B\u00e9k\u00e9t a b\u00e9k\u00e9tlens\u00e9gben csak egy zaklatott l\u00e9lek nyerhet igaz\u00e1n. Megker\u00fcl\u00f6m a t\u00fckr\u00f6t. \u00c9s meg tudom ker\u00fclni. Nincs m\u00f6g\u00f6tte semmi, de h\u00e1tulr\u00f3l hozz\u00e1\u00e9rve ott a t\u00e1mla. H\u00e1tulr\u00f3l meg\u00e9rintve ez nem egy \u00fcres keret. El\u00f6lr\u0151l viszont \u00e1t tudom rajta dugni az eg\u00e9sz karomat. Felnevetek. Eddig hogy nem vettem \u00e9szre? Ki\u00fct\u00f6m a marad\u00e9k szil\u00e1nkokat \u00e9s h\u00e1tra sem fordulok, \u00fagy l\u00e9pek \u00e1t a T\u00fck\u00f6rvil\u00e1gba. Lesz, ami lesz kisl\u00e1ny, lesz, ami lesz...<\/p>\n\n\n
- Doktor \u00far, kilenc h\u00e9t. Kilenc h\u00e9t telt el. De a beteg\u00fcnk fel\u00e9bredt.<\/p>\n
- Lara? ... Lara!<\/p>\n
Egy feh\u00e9r maszkos. S\u00f6t\u00e9t. A kisfiam. Snitt. A szerelmem. Snitt.<\/p>","type":"rich"}