{"version":"1.0","provider_name":"Miss Tailleur","provider_url":"https:\/\/misstailleur.cafeblog.hu","author_name":"Sofie Tailleur","author_url":"https:\/\/misstailleur.cafeblog.hu\/author\/zsofiksi93freemail-hu\/","title":"Huszon\u00f6t\u00f6dik - L\u00e9na VIII.","html":"
Here's to the ones who dream<\/em> Foolish as they may seem<\/em> Here's to the hearts that ache<\/em> Here's to the mess we make<\/em><\/em><\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
Eml\u00e9kszem, sok\u00e1ig vezettem napl\u00f3t. Ha m\u00e9g \u00edrn\u00e9k, biztosan sz\u00fcletne most egy \u00fajabb bejegyz\u00e9s. Mert az\u00e9rt napl\u00f3t nem minden nap \u00edr az ember, \u00e9n legal\u00e1bbis k\u00e9ptelen voltam r\u00e1, b\u00e1r ostoroztam is magam \u00e9rte. Ebb\u0151l is versenyt csin\u00e1ltam. \u00d6nmagammal. Hogy aki napl\u00f3t \u00edr, az m\u00e1rpediglen \u00edrjon minden nap. Mert ha m\u00e1r van, akkor tess\u00e9k maxim\u00e1lisan teljes\u00edteni. M\u00e9gsem \u00edrtam minden nap, s\u0151t f\u00e9l \u00e9vek is elteltek. Azt\u00e1n egyik bejegyz\u00e9s s\u00f6t\u00e9tebb lett, mint a m\u00e1sik \u00e9s amikor v\u00e9gk\u00e9pp megijedtem magamt\u00f3l, ink\u00e1bb befejeztem a d\u00e9mon-karikat\u00far\u00e1k pap\u00edrra vet\u00e9s\u00e9t. Teh\u00e1t ha m\u00e9g \u00edrn\u00e9k, most m\u00e9gis csak biztosan sz\u00fcletne egy \u00fajabb bejegyz\u00e9s, mert az\u00e9rt az eml\u00edt\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 esem\u00e9nyeket szereti az ember bev\u00e9sni l\u00e9lekalbumj\u00e1nak g\u00f6cs\u00f6rt\u00f6s kis t\u00e1bl\u00e1iba. Egyszer\u0171en megnyugtat\u00f3 volt. Okt\u00f3ber van \u00e9s okt\u00f3berben minden ink\u00e1bb aranynak tetszik a napf\u00e9nyben, az \u00e9n szemeim pedig ett\u0151l egyenesen k\u00e1pr\u00e1ztak, mert napj\u00e1t sem tudom mi\u00f3ta, alig l\u00e1ttak term\u00e9szetes f\u00e9nyt. Sz\u00f3val a szemeim \u00fajra tanultak l\u00e1tni \u00e9s \u00fagy \u00e9reztem, a l\u00e1baim is \u00e9pp \u00fajra tanulnak j\u00e1rni. Kisl\u00e1nyk\u00e9nt igyekeztem \u00fagy l\u00e9pni, hogy a j\u00f3 ropog\u00f3snak t\u0171n\u0151, sz\u00e1radt falev\u00e9lre r\u00e1tapossak, mert k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00f6r\u00f6mmel t\u00f6lt\u00f6tt el, ahogy olyan finoman, szinte elt\u00f6rtek a l\u00e1bam alatt. Most is ezt tettem. R\u00e1l\u00e9ptem egyre - f\u00e9l mosoly. R\u00e1l\u00e9ptem m\u00e9g egyre - eg\u00e9sz mosoly. Szipk\u00e1ztam a levelek illat\u00e1t is. Azt az \u0151sz illatot, amiben t\u00f6k\u00e9letes elegyet alkot az arany-hal\u00e1lt hal\u00f3 term\u00e9szet, az iskolakezd\u00e9s tank\u00f6nyv illata \u00e9s az egyre h\u0171v\u00f6s\u00f6d\u0151 szelek hirtelen hideg lehelete. \u00c9s \u00e9n ebbe belenyugodtam. Hogy b\u00e9kess\u00e9ges itt nekem. T\u00e1vol vagyok... mindent\u0151l? Mindenkit\u0151l? A val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l? Nem is tudtam igaz\u00e1n. Csak a t\u00e1vols\u00e1got \u00e9reztem, hogy milyen messze eljutottam, hogy milyen messze elfutottam \u00e9s, hogy most m\u00e1r m\u00e9gis csak j\u00f3 itt. Hallom a f\u00e1kat a sz\u00e9lnek t\u00e1ncolni. L\u00e1tom az eget olyan v\u00f6r\u00f6sen, amilyen egyszer este a v\u00e9rem volt, de l\u00e1tom olyan aranynak is, amilyenk\u00e9nt a hajam f\u00e9nylene, ha nem festettem volna. Letekerg\u0151ztem ide a t\u00e1voli m\u00e9lys\u00e9gbe, de itt nyugalommal s\u00e9t\u00e1lok v\u00e9gig. M\u00e9g ha tudom, hogy be is vagyok ide z\u00e1rva. Hogy nem mehetek ak\u00e1rmeddig, mert ker\u00edt\u00e9sbe futok, de val\u00f3j\u00e1ban nem \u00e9reztem magam bez\u00e1rva. Fizik\u00e1lisan nem. De az elme b\u00f6rt\u00f6ne szigor\u00fabb b\u00f6rt\u00f6n. \u00c9s ott nem fogadhatsz l\u00e1togat\u00f3t.<\/em> Eml\u00e9keztem r\u00e1, hogy sok\u00e1ig v\u00e1rtam. Igazs\u00e1g szerint mindenre sok\u00e1ig v\u00e1rtam. Arra is, hogy elkezdjek \u00e9lni. Arra is, hogy ne. De a nagy v\u00e1rakoz\u00e1sban az ember, valahogy \u00f6nmaga is meg\u00e1ll\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik. Emberek j\u00f6nnek \u00e9s mennek \u00e1t rajta. Megv\u00e1rnak egy j\u00e1ratot, ami arr\u00e9bb viszi \u0151ket, de k\u00f6zben idegesek. M\u00e1r menn\u00e9nek. A meg\u00e1ll\u00f3 csak egy sz\u00fcks\u00e9ges rossz a halad\u00e1sban, egy kelletlen eszk\u00f6z. T\u00fcrelmetlen\u00fcl kapkodj\u00e1k a fej\u00fcket, hogy vajon j\u00f6n- e a j\u00e1ratuk. \u00c9s \u00e1ltal\u00e1ban j\u00f6n. Viszont a meg\u00e1ll\u00f3nak nincs j\u00e1rata. A meg\u00e1ll\u00f3 mindig csak a v\u00e1rakoz\u00e1s helye lesz. De arr\u00e9bb nem megy. \u00c9n pedig val\u00f3ban nem mentem arr\u00e9bb. Csak m\u00e1r t\u00f6bbet nem j\u00f6ttek lelkek. \u00c9s nem j\u00f6ttek j\u00e1ratok. A v\u00e1rakoz\u00e1s \u00f6nmag\u00e1ba z\u00e1rt. L\u00e1ttam, hogy \u00e9vszakok mennek el a selejtes meg\u00e1ll\u00f3 mellet. Igen, azt hiszem nincs mag\u00e1nyosabb, mint egy elhagyott meg\u00e1ll\u00f3. Mert a meg\u00e1ll\u00f3kban semmi sem \u00f6r\u00f6k, csak az, hogy senki sem marad n\u00e1luk \u00f6r\u00f6kk\u00e9. Milli\u00f3ezer im\u00e1val k\u00e9s\u0151bb tudod meg, hogy magad\u00e9rt kellett volna foh\u00e1szkodnod. Mert te elhagyott meg\u00e1ll\u00f3 lett\u00e9l, miut\u00e1n mindenkit tov\u00e1bb juttatt\u00e1l. \u00c9s amikor m\u00e1r az utols\u00f3 j\u00e1rat is elment, neked akkor jut eszedbe t\u00e9rdre rogyni, k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni, hogy v\u00e9gre utas lehess? Ahogy az egyik lev\u00e9l reccsent, hallottam. Azt hallottam, ahogyan a t\u00e9rdem reccsent akkor, mikor enn\u00e9l a pontn\u00e1l t\u00e9rdre zuhantam. \u00c9s vissza\u00e9rkeztem oda. A meg\u00e1ll\u00f3ba. De m\u00e1r nem meg\u00e1ll\u00f3k\u00e9nt. Hallottam, ahogy az utca v\u00e9g\u00e9n befordul \"a j\u00e1rat\". Vissza\u00e9rkeztem \u00e9s hallottam, ahogy a nevemen sz\u00f3l\u00edtanak. Abban a b\u00e9k\u00e9ben, ahogy az okt\u00f3berben s\u00e9t\u00e1ltam, \u00e1ts\u00e9t\u00e1ltam a val\u00f3s\u00e1gban is b\u00e9k\u00e9s okt\u00f3berbe. - L\u00e9na! L\u00e9na...? Te... te most hallasz engem? \u00daristen, te hallasz engem!? Basszameg, visszakaplak. Vissza foglak kapni. Istenem, vissza foglak kapni! Az kurva h\u00e9tszents\u00e9g, hogy most hallasz, vissza foglak kapni! Nem tartottam k\u00f6lt\u0151inek \"Basszameg-re\", meg erre vissza\u00e9rkezni. De minden esetre hallottam. \u00c9s r\u00e1j\u00f6ttem, hogy \u0151 is v\u00e1rt. R\u00e1m v\u00e1rt. Tudniillik m\u00e1ni\u00e1s depresszi\u00f3val diagnosztiz\u00e1ltak. \u00d6ngyilkoss\u00e1gi k\u00eds\u00e9rletem volt, miut\u00e1n m\u00e1r hossz\u00fa ideje alkohol probl\u00e9m\u00e1kkal k\u00fczd\u00f6ttem \u00e9s miut\u00e1n az egyik p\u00e1ciensem, nev\u00e9t illet\u0151leg bizonyos Hanna szint\u00e9n \u00f6ngyilkoss\u00e1gi k\u00eds\u00e9rletet tett. Csak \u0151 \u00e9pp sikeresen. A szorong\u00e1sos epiz\u00f3djaim sz\u00e1ma megn\u0151tt, a kil\u00f3k sz\u00e1ma rajtam cs\u00f6kkent, alkoholb\u00f3l pedig megsz\u00e1ml\u00e1lhatatlan mennyis\u00e9g fogyott. Ezeket pedig nem tudod elrejteni olyan el\u0151l, aki v\u00e1r r\u00e1d. Itt \u00e9s most a sz\u00f3 szoros \u00e9rtelm\u00e9ben kell a helyzetet elk\u00e9pzeli, ugyanis B. Moln\u00e1r v\u00e1rt r\u00e1m a h\u00e1z el\u0151tt \u00e9s m\u00e1r f\u00e9l \u00f3r\u00e1ja nem mentem le a megbesz\u00e9lthez k\u00e9pest. Akkorra m\u00e1r csup\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny p\u00e1ciensem maradt \u00e9s aznap egyszer\u0171en semmit nem csin\u00e1ltam \u00e9s senkivel sem foglalkoztam igaz\u00e1n. A f\u00e9l \u00f3r\u00e1t is az\u00e9rt v\u00e1rta meg, \u00e9s nem j\u00f6tt fel \u00e9rtem kor\u00e1bban, mert\u00a0addigra m\u00e1r az \u0151r\u00fcletbe kergettem azzal, hogy azt v\u00e1gtam a fej\u00e9hez, hogy \u00fagy \u00e9rzem, megfojt \u00e9s k\u00fcl\u00f6nben is mi\u00e9rt nem hagy engem b\u00e9k\u00e9n \u0150t\u00f6k\u00e9letess\u00e9ge. De f\u00e9l \u00f3r\u00e1n\u00e1l t\u00f6bbet nem t\u0171rt. H\u00e1t felj\u00f6tt. Ajt\u00f3t nem nyitott senki. \u00dagy kellett r\u00e1m t\u00f6rni. H\u00e1ny\u00e1s \u00e9s v\u00e9r keveredett a sz\u00e9pen csiszolt f\u00e9nyes padl\u00f3mon. Eg\u00e9sz elfolyt a feh\u00e9r keretes vintage t\u00fckr\u00f6mig. Tot\u00e1l be\u00e1llva h\u00e1nytam \u00f6ssze magam \u00e9s d\u00f6nt\u00f6ttem el, hogy ideje letenni a lantot, \u00fagyhogy belev\u00e1gtam a k\u00e9k sz\u00edn\u0171 kis foly\u00f3csk\u00e1ba a csukl\u00f3mon. Mondjuk a dr\u00e1m\u00e1hoz mindig \u00e9rtettem, t\u00f6r\u00f6tt konyakos \u00fcvegem szil\u00e1nkjaival tettem ezt meg. L\u00e9v\u00e9n, hogy teljesen atom r\u00e9szegen is, \u00edgy nem v\u00e9geztem alapos munk\u00e1t \u00e9s csak \u00e1jul\u00e1sig jutottam. Hal\u00e1lba nem t\u00e1ncoltam magam. J\u00f6hetne valami izgalmas \u00e9s sz\u00ednes hal\u00e1lk\u00f6zeli \u00e9lm\u00e9ny, t\u00falvil\u00e1g-tour \u00e9lm\u00e9nybesz\u00e1mol\u00f3, de az hazugs\u00e1g lenne. Semmi eml\u00e9kem nincs sem err\u0151l, sem hogy azut\u00e1n mi t\u00f6rt\u00e9nt. Innent\u0151l csup\u00e1n \u00e1lom foszl\u00e1nyokk\u00e9nt maradt meg a val\u00f3s\u00e1g. Ez az\u00e9rt kedves kis k\u00e9p, mert val\u00f3ban el is p\u00e1rtoltam a val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l mag\u00e1t\u00f3l. K\u00f3rh\u00e1zi szob\u00e1k, el\u0151sz\u00f6r sok, majd egyre kevesebb cs\u0151vel, amik felt\u00e9telezem, bel\u0151lem j\u00f6ttek ki. F\u00e1radt orvosok, morcos n\u0151v\u00e9rek, s\u00edpol\u00f3 hangok. Iszonyatos f\u00e1jdalmak olyan helyeken, olyan m\u00f3don, ahol \u00e9s ahogyan azel\u0151tt sosem \u00e9reztem. \u00dagy sejtem a detoxik\u00e1ci\u00f3, az ereim \u00f6sszevarr\u00e1sa ut\u00e1n k\u00f6vetkeztek az elvon\u00e1si t\u00fcnetek, amik v\u00e9rszeg\u00e9nys\u00e9ggel t\u00e1rsultak, amin nem seg\u00edtett, hogy addigra m\u00e1r csont \u00e9s b\u0151r voltam. \u00dagy \u00e9reztem a csontjaim \u00e1tsz\u00farj\u00e1k a b\u0151r\u00f6m, mint a frissen faragott ceruza hegye a pap\u00edrt. \u00dagy \u00e9reztem a gyomrom t\u00f6m\u00e9ny s\u00f3savban \u00e1zik. \u00dagy \u00e9reztem, az ereim v\u00e9kony kis lufik, a v\u00e9r menten kirobban bel\u0151l\u00fck. Ezekre bezzeg eml\u00e9kszem. Azt\u00e1n egyre t\u00f6bb eml\u00e9kem van arr\u00f3l, hogy ordib\u00e1lok \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lok kit\u00f6rni, tulajdonk\u00e9ppen nem is tudom, honnan, de ezek p\u00e9ld\u00e1ul nem val\u00f3s eml\u00e9kek. A n\u0151v\u00e9rek \u00e9s szoci\u00e1lis munk\u00e1sok szerint ritka az ilyen b\u00e9k\u00e9s \u00e9s nyugodt beteg, mint \u00e9n. Pedig \u00e9n \"tiszt\u00e1n\" eml\u00e9kszem, hogy s\u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem \u00e9s kiab\u00e1ltam, \u0151rj\u00f6ngve, sikongatva. Hangom sem hallott\u00e1k, nem hogy \u0151rj\u00f6ng\u00e9st l\u00e1ttak volna t\u0151lem. Az orvosok szerint t\u00fal nagy is volt ez a nyugalom, mert konkr\u00e9tan nem besz\u00e9ltem \u00e9s nem reag\u00e1ltam. Paraszimpatikus reflexeim voltak \u00e9s nem voltam magatehetetlen, de egyszer\u0171en elvesztettem a kapcsolatot a val\u00f3s\u00e1ggal. Val\u00f3ban \u00e1lmodtam a val\u00f3s\u00e1got. \u00cdgy lettem kedvelt lak\u00f3ja a Magyar Kir\u00e1lyi T\u00e9bolyd\u00e1nak. \u00cdgy raktuk \u00f6ssze konyak \u00e9s v\u00e9r \u00e1ztatta m\u00e9g megmaradt darabjaim a pszichi\u00e1tri\u00e1n, mik\u00f6zben bel\u00fcl ord\u00edtottam. Eltelt \u00edgy kilenc h\u00f3nap. \u00c9s l\u00e1m, meghaltam \u00e9s \u00fajj\u00e1sz\u00fclettem (mint mondtam, a dr\u00e1m\u00e1hoz mindig \u00e9rtettem) kilenc h\u00f3nap ut\u00e1n, kib\u00fajtam ebb\u0151l a v\u00e9delmez\u0151 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gb\u0151l, amikor egy lev\u00e9l elt\u00f6rt a l\u00e1bam alatt. Az okt\u00f3beri sz\u00ednes falev\u00e9l reccsen\u00e9se visszhangot vert az idegeimben. Akkor a ketrecr\u00e1cs is elt\u00f6rt, ami bent tartott. \u00c9s ez az ember ott v\u00e1rt v\u00e9gig a m\u00e1sik oldalon. Pedig az elme b\u00f6rt\u00f6ne szigor\u00fa b\u00f6rt\u00f6n. \u00c9s ott nem fogadhatsz l\u00e1togat\u00f3t.<\/em> Visszaeml\u00e9kez\u00e9sk\u00e9nt \u00edrom, pedig elevenen \u00e9l az \u00e9lm\u00e9ny, ahogy m\u00e1s emberek tekintet\u00e9ben nem csak egyvalaki tekintet\u00e9t l\u00e1tom. Hanem tekinteteket l\u00e1tok a tekintet m\u00f6g\u00f6tt. Lehet, hogy ez velem marad. Lehet, hogy ebb\u0151l is fel\u00e9bredek. Tudom, hogy v\u00e1rsz r\u00e1m. Tudom, hogy nagyon t\u00e1volra megyek \u00e9s azt\u00e1n visszapattanok, mint egy joj\u00f3. De azt is tudom, hogy tudod, hogy azt\u00e1n \u00fajra elmegyek. Mindig egyre messzebb. Tudom, hogy ezzel mindig elveszem az \u00e1lmaid. \u00c9s tudom, hogy miattam\u2026ez\u00e9rt\u2026 te is meg\u00e1ll\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt\u00e1l. \u00c9n leszek az utols\u00f3 j\u00e1ratod. \u00cdg\u00e9rem, hogy egyszer visszat\u00e9rek \u00fagy, hogy t\u00f6bbet nem megyek sehova. Tudom, hogy megv\u00e1rod, am\u00edg lej\u00e1rom a bakancsom talp\u00e1t, hogy mez\u00edtl\u00e1b t\u00e9rjek vissza Hozz\u00e1d. \u00c9s \u0151szint\u00e9n. \u00c9s tiszt\u00e1n. \u00c9s \u00f6r\u00f6kre.<\/em><\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>","type":"rich"}