Miss Tailleur

Ketten voltunk a történet szövői. A kezdőhangot az én Kis Tigrisem adta meg. A következő történetet közösen fűzzük azzal az emberrel, aki a legfiatalabb vén bölcselő, akit csak ismerek . A történet fonalát egymásnak adogatjuk. Induljunk. Csend van. Csak az akvárium szűrője búg halkan a sarokban. A panellakás túlfűtött és szűk. Izzadtságszag, félhomály, a Lámpagyár… Tovább »

A vásár kettőn áll. Közös történet, különböző karakterek – így merültünk el abban, hogy mit mesélnek nekünk ők, akikkel nekünk is meg kellett ismerkednünk korábban és akik most életre kelnek egymás fantáziájában. Együtt indultunk el ebben a történetben a lánnyal, akinek a neve mindenkinek tetszik, ahogy tettük ezt Szent Jakab útján is. Közös utazás. A… Tovább »

A vásár kettőn áll. Közös történet, különböző karakterek – így merültünk el abban, hogy mit mesélnek nekünk ők, akikkel nekünk is meg kellett ismerkednünk korábban és akik most életre kelnek egymás fantáziájában. Együtt indultunk el ebben a történetben a lánnyal, akinek a neve mindenkinek tetszik, ahogy tettük ezt Szent Jakab útján is. Közös utazás. A… Tovább »

FRANZ SCHUBERT DIE SCHÖNE MÜLLERIN DALCIKLUS WILHELM MÜLLER VERSEIRE No.14. A vadász (Der Jäger) Te vakmerõ vadász, hé, mi dolgod itt? Menj cserkészni máshova, senki se hítt. A patakhoz nem jár se medve, se bak, Egy hûséges õzike van erre csak. Ezt hiába lesed a bozóton át, Mert fél tõled, kis szíve remeg, ha lát…. Tovább »

Vera nézegette magát a tükörben. Látta benne, ahogy Márkó lába kilóg a takaró alól, látta benne, ahogy vérben úszó szemekkel visszanéz önmagára és azt is látta, ahogy csípője csak nő, csak nő, csak nőttön-nő, mígnem szétfeszül és ő kettészakad és ő belülről föld, porhanyós, fekete és kihajt belőle egy gyönyörű rózsaszál, épp mint a Szépség… Tovább »

“Az El Camino? Az az, amelyik Spanyolországban van, nem? Hogy ott ilyen sátorban fogtok aludni? Milyen hosszú is? Egyedül mész? Én nem bírnám ki! Hogy ott ilyen … túracsoportok vonulnak, vagy hogy van? Még nincs is túracipőd? Bármikor lehet indulni? Épp a neved napján kezditek? Én is de elmennék!” Ha megkérnél, hogy meséljek róla, egy… Tovább »

“Vajon hol van az a barát, aki valóban belém látAki velem egy hajóban egy irányban, együtt, egy szelet várNesze, bumm, maradok én révész, aki a partok közt bolyongva evezAz, hogy melyik a világom, felsóhajtok: Nincs! Egyik sem ez.Visszakuporodok magamba, dédelgetlek, bájos magányÉs, hogy valóban mennyire lennél én, érted már most talán.” Vera hosszan bámult maga… Tovább »

“Hát bizony, egyre hülyébbek leszünk, de legalább lassacskán veszítjük el az eszünk. És a legvégén, talán jóllehet tétován, mint egy pongyolán kimért sütemény összeáll egy félig rántotta, félig kocsonyaszerű halál; hagyassék figyelmen kívül a síri habcsók, halálnapi tortánk, a „Happy deathday to us!”, meg a megözvegyültnek a kézfogás, a kézcsók – nemi hovatartozásának megfelelően, az… Tovább »

Pamplona-Puenta la Reina …mit is akartam írni? Pedig az úton minden olyan egyértelműnek tűnik. Ahogy mész porosan, egyik lábad követi a másikat, felismered saját lépésed összetéveszthetetlen ritmusát és rendeződik a fejedben az elrendezhetetlen. Aztán megérkezel, eszel egy kiadós Pilgrim-menüt egy jó pohár vörös borral és tessék! Oda az értékes, világmegváltó gondolatok. És itt ülsz az… Tovább »

Here’s to the ones who dream Foolish as they may seem Here’s to the hearts that ache Here’s to the mess we make   Emlékszem, sokáig vezettem naplót. Ha még írnék, biztosan születne most egy újabb bejegyzés. Mert azért naplót nem minden nap ír az ember, én legalábbis képtelen voltam rá, bár ostoroztam is magam… Tovább »