Miss Tailleur

“Non, Rien de rien Non, Je ne regrette rien Ni le bien qu’on m’a fait Ni le mal tout ça m’est bien égal” “Nem, nem bánok semmit, se a rosszat, se a jót…se a rosszat, se a jót…nekem ugyanaz. Se a rosszat, ezt se.” Önnyugtatva dúdoltam. Mit dúdoltam, hangosan énekeltem ki magamból a maró megbánást, ami… Tovább »

Látlak. Látlak, ahogy elképzeled, hogy minden nap felkelek ezzel a bágyadt mosollyal. Mosoly, ami olyan, mint az őszi napsugár. Bágyadt, de még tán van ereje. Látom, ahogy elképzeled mindig ezt az indián nyár-mosolyt a párnától gyűrt arcomon, ahogy nyújtózva húzom fel egész lassan a redőnyt reggelente és kilibbenek a kávémért. Úgy érzem valamiért azt gondolják,… Tovább »

Visszasírod még a ház előtt elszáguldó vonat hangját éjszakánként, ami arra riaszt fel, hogy igenis jó helyen fekszel ott, abban az ágyban? Hiányzik még  naplemente aranyos fényszikráinak megcsillanása a hullámzó víztükrön? Jó lenne még látni ugyanott felkelni a napot, hogy érezd, van új kezdet, van új remény, mert lám, van új nap? Na és ugyanott… Tovább »

A kalapos, sétabotos öreg úr, aki a pultnál szinte csak bediktálja, mit kér, minden udvariassági formula nélkül, a roma asszony a gyorséttermi mosdóban, aki egy színésznő hanglejtésével köszön, puhán és búgón. “Kis Unicum, pikoló sör!” és a “Szép, jó napot kívánok!” – ne higgy a szemednek, vesd le előítéleteid! Öt perc múlva már nem emlékezett… Tovább »