Huszonhetedik – Léna IX.
“Hát bizony, egyre hülyébbek leszünk, de legalább lassacskán veszítjük el az eszünk. És a legvégén, talán jóllehet tétován, mint egy pongyolán kimért sütemény összeáll egy félig rántotta, félig kocsonyaszerű halál; hagyassék figyelmen kívül a síri habcsók, halálnapi tortánk, a „Happy deathday to us!”, meg a megözvegyültnek a kézfogás, a kézcsók – nemi hovatartozásának megfelelően, az… Tovább »
