Miss Tailleur

“Non, Rien de rien Non, Je ne regrette rien Ni le bien qu’on m’a fait Ni le mal tout ça m’est bien égal” “Nem, nem bánok semmit, se a rosszat, se a jót…se a rosszat, se a jót…nekem ugyanaz. Se a rosszat, ezt se.” Önnyugtatva dúdoltam. Mit dúdoltam, hangosan énekeltem ki magamból a maró megbánást, ami… Tovább »

Látlak. Látlak, ahogy elképzeled, hogy minden nap felkelek ezzel a bágyadt mosollyal. Mosoly, ami olyan, mint az őszi napsugár. Bágyadt, de még tán van ereje. Látom, ahogy elképzeled mindig ezt az indián nyár-mosolyt a párnától gyűrt arcomon, ahogy nyújtózva húzom fel egész lassan a redőnyt reggelente és kilibbenek a kávémért. Úgy érzem valamiért azt gondolják,… Tovább »

Visszasírod még a ház előtt elszáguldó vonat hangját éjszakánként, ami arra riaszt fel, hogy igenis jó helyen fekszel ott, abban az ágyban? Hiányzik még  naplemente aranyos fényszikráinak megcsillanása a hullámzó víztükrön? Jó lenne még látni ugyanott felkelni a napot, hogy érezd, van új kezdet, van új remény, mert lám, van új nap? Na és ugyanott… Tovább »

A kalapos, sétabotos öreg úr, aki a pultnál szinte csak bediktálja, mit kér, minden udvariassági formula nélkül, a roma asszony a gyorséttermi mosdóban, aki egy színésznő hanglejtésével köszön, puhán és búgón. “Kis Unicum, pikoló sör!” és a “Szép, jó napot kívánok!” – ne higgy a szemednek, vesd le előítéleteid! Öt perc múlva már nem emlékezett… Tovább »

‘Egy értelmes leütés nincs közte, idióta közhelyek felsorakoztatása az egész, ha így kezdem el, akkor a végére mi lesz belőle? Minden koppanás felesleges zajkeltés ebben az ócska meg dohos lakásban. Én már nem tudok hova menni ihletért, a szemembe körülbelül már csak a cigifüst csal könnyeket… abból is mennyit  elszívtam, a rohadt életbe! Anyám kiakadna,… Tovább »

Képzelj erdőt! Képzelj el fákat, bozótot, földutat. Az út sáros. A felázott föld illata keveredik az erdőt átjáró párával. Az, mint néhol szakadt fátyol mossa el a zöldek kontúrjait. Egész finom, egész puha, egész friss. Lágyan felfelé száll, de még a léget beteríti. És minden belégzésnél érzed az erdő jellegzetes eső utáni illatát. Képzeld el, hogy… Tovább »

Mindig is szerette, ahogyan a fák elsuhannak az autó ablaka előtt. Meg a villanyoszlopok, egy-egy gyalogos, a felhők az égen, aztán megint valami emberi “alkotás”. Ám ahogy egyre haladtak előre az úton, egyre kevesebb lett az emberi kéz lenyomata és egyre több a fa. Leginkább sima törzsű, otthonát idéző bükkfák. De ez már nem az… Tovább »

Hát itt vagyunk. Úgy kezdtem volna, hogy patika helyett képzeljük most magunkat egy drogériába – még nagyobb választék, még több lehetséges problémára. Ez lett volna most a “húspiac”: lányok, csajok, csajszik, hölgyek felsorakoztatva. Azt taglaltam volna, hogy itt már részlegenként is különféle termékek vannak és ebből a széles palettából aztán végképp nehéz a legmegfelelőbbet megtalálni… Tovább »

Sokkal kisebb jelentőségű ebbe másnak belemerülni, mint amekkora mérföldkő nekem egy-egy ilyen alámerülés. Nevezetesen alámerülni néhány olyan régi érzelemfelhőbe, amit hatásvadász szavak egymás utánja színez egész sötét szürkére. Mondják, hogy vannak mélységeim, amik megélésével fel kéne hagynom. Azonban, úgy gondolom, ha ezeket nem élem ki, attól még ott maradnak és veszélyes világokat szülnek, ott lenn… Tovább »

Ezeket receptre kellene felírni. Tényleg. Hadd legyek most veszettül NŐ, az a típusú, aki skatulyába rendezi a férfiakat és light kólával eszik meg két egész pizzát, mert ugye, ügyel az alakjára. Hiszen a kóla, az light! Most ugyanilyen cukormentesen szeretnék néhány kategóriáról a teljesség igénye nélkül, abszolút szubjektíven nyilatkozni, használatukról azonban mindenképp kérdezd meg kezelőorvosod,… Tovább »