Huszonkettedik – Lara mesél
Egy létra. Sötét. Egy ódon szekrény. Snitt. Egy rekesz üres borosüveg. Snitt. Csak pislogok. Aztán hosszú sötét. Végül is úgy döntök, hogy hiába a fakó és molyrágta lepel a szemem előtt, leemelem inkább róla, hadd lássam élesebben a szörnyeket. Mert emlékszem, hogy sok-sok évvel ezelőtt szörnyek kapdostak felém ezen a helyen, de az is lehet,… Tovább »
